placc

karikatúra - KOKSZ

A budapesti autómentes nap függelékeként állította ki tizenhárom tagjának karikatúráit a Kortárs Karikatúra és Szatíra Műhely az Andrássy út közepére, kis ízelítőként nem túlzottan ismert műhelyük munkájából, melynek nagyjából az a lényege, hogy értékes és minőségi karikatúrákat kell alkotni, túl a sajtókarikatúrán, de innen – mondjuk – a "szeriőz" festészeten. És noha semmi probléma nem is volt a képekkel (sőt), mégis nehéz optimistán szemlélni egy ilyen pár perc alatt bejárható minitárlatot, elveszve az autóktól megtisztított sugárút többi attrakciója közt. Amilyen jó műfaj ugyanis a karikatúra, épp olyan alacsony a presztízse vagy még inkább az ismertsége: általában se nagyon van megjelenési felülete, de a kifejezetten minőségi képek közül nagyjából száz fiókban maradt alkotás juthat egy megjelentre – pláne, ha a nem feltétlenül nevettetőkről beszélünk.
Hogy nincs ez így jól, azt ez a kevés rajz és festmény is bizonyította; lényegében minden értékből ízelítőt adott, ami miatt a karikatúrát mint műfajt szeretni lehet. Kezdve a Népszabadságból ismerhető Tettamanti Béla ugyancsak pesszimista, baljóslatú fekete-fehér munkáival, köztük a kereszt alakú szakadéksírba bámuló porszemnyi emberrel vagy Makina abszurd Dürer-parafrázisával, át Bojcsuk Iván pihent humorán (pl. "I. Ferenc József a Blanka folyami gőzhajó kajütjéből – ezért nem látszik – megtekinti Óbudát" és "Veszélyes oroszlán írógépen" – a képek pedig valóban ezeket ábrázolják) és Kaján Tibor poénjain ("Az Országos Levéltár tulajdona" - olvasható a falevélre nyomott pecséten, és a piacon [ország]almák közül válogat a király) egészen Szerényi Gábor sorozatáig, a noteszlapokra rögtönzött, néha a dátumba kapaszkodó, metrón utazó emberalakokkal, vagy Sajdik Ferenc – Pom-Pom meséinek rajzolója – azonnal felismerhető, kedves és szép festményeiig. Jó volna sokkal többször találkozni velük.

Andrássy út, a Liszt Ferenc tér és a Jókai tér között, szeptember 21.

Kovács Bálint
Magyar Narancs

korábbi oldalak